Mongol jurta

A Belső-Ázsiában élő mongol nép hagyományosan nomád életmódot folytatott. Csoportjaik folyamatosan vándoroltak a hegyek között elterülő, folyók által szabdalt síkságokon. Nagyállattartó kultúrájuk jellegzetes állatai a ló, a juh, a szarvasmarha (és bizonyos területeken a teve) voltak.

A ló volt a legfontosabb állatuk, gyakorlatilag az ember társaként tekintettek rá. A számos célra (közlekedés, szállítás, harc, tápanyagforrás) használt állatokat mélyen tisztelték. Az ember és a ló különleges kapcsolata az egyik legfontosabb eleme volt a mongol kultúrának.

A jellegzetes sátor, a jurta (mongolul: ger) a mongol nemzeti identitás egyik legfontosabb eleme. Az összeállításhoz használt anyagok és a szerkezet tökéletesen illeszkedik az életmódhoz és a természeti környezet éghajlati adottságaihoz. Könnyen összeállítható, lebontható és szállítható. Az átlagos méretű jurta alkotóelemeinek összsúlya 250-300 kg volt. Ökrök, lovak vagy tevék által húzott szekereken szállították őket.

Érdekesség, hogy – bár a modern kor vívmányai természetesen elérték az országot – Mongólia népességének jelentős része még napjainkban is jurtákban él. A főváros, Ulánbátor belső részében már toronyházak állnak, de a külső kerületekben ún. jurtatelepeket találunk.

A mongol jurták kör alaprajzúak. Hitük szerint ez a forma biztosítja azt, hogy a rossz energia nem marad benn a sátor sarkaiban. (Hiszen nincsenek sarkai.) Így a jurta lakói nyugodtan tudnak pihenni, és a negatív érzések (pl. a harag) is elkerülik az ott élőket.

A jurták belső tere hagyományosan több, egymástól jól elkülönülő részre osztható. Az ajtónyílás a tradíciók szerint dél felé néz. (Ennek oka az volt, hogy a területen uralkodó északi szelek ne fújjanak be a jurta belsejébe, illetve kivezesse a széljárás által mozgatott füstöt.) Előtte helyezkedett el a szerényebb látogatóknak fenntartott hely. Az ajtóval szemben, a jurta északi oldalán helyezkedik el a családi oltár, előtte pedig a megbecsült vendégeknek szánt hely. A bejárattól balra eső rész a férj oldala. Ott foglalhattak helyet a férfi vendégek. A másik oldal a feleség, a gyerekek és a női vendégek oldala. A jurta közepén helyezkedett el a tűzhely. Ez is szimbolikus tartalommal bír, hiszen a szentként tisztelt tűz helye a világegyetem középpontját is jelképezte.

A jurta szerkezetének tervezésekor fontos szempont volt a könnyű összeállíthatóság és lebonthatóság. Az anyagválasztást a természetes rendelkezésre állás is befolyásolta. A jurta oldalfalának vázát egy több darabból összeillesztett rácsos faszerkezet adja. Az egyes elemeket kötözőanyaggal erősítették egymáshoz. A tetőszerkezetet rudak alkotják és oszlopok tartják. A tető közepén kör alakú nyílást alakítottak ki, amely a jurtában keletkező füst kivezetésére szolgált.

A jurta külsejét egy speciális anyaggal, a megnedvesítve összetömörített, majd kiszárított állatszőrből (elsősorban birkagyapjúból) készült nemezzel borították. A nemez kiváló hőtartó képességgel rendelkezik, de emellett nagyon jól szellőzik is, valamint vízálló. A külső borítást kötelek segítségével erősítették a vázra. A kötelek nem csak a nemezt tartották a helyén, hanem stabilitást is biztosítottak a szerkezetnek. A füstnyílást és a bejáratot külön elhúzható takaró borította. A nemezborítást meleg idő esetén a jurta alsó részén felhajtották, így biztosítva a szükséges légmozgást, a belső tér szellőzését.